2010. Augusztus 1. Vasárnap
- Nyúlj felém "jó kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az életemet megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én is ezt teszem.
- A nap végén, amikor véget ér a stressz, csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani, és úgy tenni, mintha nem törődnénk egymással, általában nagy kamu. Kutatunk, és eldöntjük, kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy, mennyire bántottuk meg őket, akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. Persze a közel néha lehet túl közel. De néha a személyes terünk megsértése pontosan az, amire vágyunk.
- Manapság az emberek már az első találkozásnál egymásra borulnak, örök szerelmet, barátságot ígérnek-fogadnak, mintha ismernék egymást, holott egy kapcsolatnak elemenként kell felépülnie.
2010. július 30. Péntek
- Egy könyv női írója azt írta, hogy zárjuk be a rosszat, minden negatívumot ami felénk jön és fogadjuk be a szeretetet ami körülöttünk van. Ne összpontosítsunk csak a rosszra, mert akkor csak szomorkodunk, és ha a jót helyezzük előtérbe, akkor vonzani fogjuk... - milyen igaz..
- Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas ke ...tovább »rek asztal volt és az asztal közepén egy na ...tovább »...tovább »gy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással*.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak képesség kérdése.
ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet.
Csak 7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
Én megtettem... -ha elfogadod! Áldott, szép életet!
2010. július 29. Csütörtök
Végre itt a jó idő:)
- "...Van, hogy az ember azért akar jobb lenni, hogy elérje álmát. Ragaszkodik, küzd, reménykedik, néha megalázkodik,
talán földre rogy a fájdalomtól. Mégsem adja fel, mert előtte a cél.
De előfordul, hogy az ember hiába próbálkozik, hiába győzi le a korlátait, hiába éri el a lehetetlent,
az álma beteljesületlen marad. Ilyenkor az ember csalódik, vádolja Istent, az életet, hogy ilyen igazságtalan.
Eközben elfelejti mennyi mindent tanult, mennyit változott, milyen kincseket fedezett fel, milyen tapasztalatokat szerzett.
Úgy érzi, a megtett út, a lelkesedéssel teli pillanatok, az álmára fordított idő, mind feleslegesek voltak.
Vannak, akik szemében ilyenkor kialszik a tűz, és soha többé nem lobbantja be semmi. Ilyenkor milyen csodás lenne,
ha valaki emlékeztetné őket, hogy az út már megadta nekik mindazt, amit az álomtól vártak.
Van, hogy nem azért nem teljesül egy álom, mert nem érdemeljük meg, hanem mert az álom nem érdemel meg minket..."
- "A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé."
- "Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltűnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre."